"Szombat reggel kinyitom a szemem, és ott van bennem a sziklaszilárd elhatározás:

- Ma végre rendet rakok! Ha a fene fenét eszik is... nem holnap, nem a jövő héten. Ma.

Fekeszem az ágyban, nincs kedvem felkelni. Nézem a mennyezetet, mintha onnan várnám a jóváhagyást.

Majd lassan átgondolom a rendetlenséget... a rendet sajnos még nem látom a szemem előtt, de ami késik, késik... ugye, ezt mondta Sanyi bá' is, amikor anya nem ért oda a fogadóórára ötödikben, pedig lett volna mondanivalója a viselkedésemről.

Na de azon elmélkedem ott az ágyban fekve, hová lehetne még egy szekrényt besuvasztani?

... mert hát kellene a hely a múltkori turis cuccoknak, meg persze ha rendet raknék a gardróbban, akkor kiderülne, hogy sokkal több ruhám van, mint illene ... khm... ennyi idősen.

Mert hát a korral csökkennie kéne a lomoknak... vagy nem?

Felkelek...

Megnézem, van-e elég hely egy komódnak az ágy végében.

Van. - konstatálom.

De már pörgetem is az IKEA oldalát, hogy mi férne el ide... aztán elém ugrik egy szép tárolókosár...

Hess!

Komód kell!

A múltkor láttam az instán egy tök jó megoldást valami svéd vagy norvég vagy valami északi nép leányának lakberendezős oldalán... valami rattan, natúr szépséget... és el is mentettem ihletadónak.

Hess!

Nekem komód kell, nem rattan kosár!"

Ha te is átéltél már ilyen diskurzust magaddal, akkor tudod, hogy a következő lépés, hogy elindulsz az áruházba, veszel öt gyönyörű tárolódobozt meg három kosarat.

Aztán büszkén hazaérsz, és lelkesen nekiállsz kipakolni a szekrényt. Láttad a Pinteresten a KonMari-féle hajtogatást.

El is mentetted.

Megnyitod a Pinterstet a telefonodon, miközben ott ülsz a kipakolt szekrény mellett a ruhák között.

Szilárd elhatározással megnyitod a Pinterest albumot, ahová elmentetted a nadrág-hajtogatós videót.

Hopp... már eltelt 10 perc és már a 20. videót nézed, de még mindig nem próbáltad meg összehajtani azt a farmert.

Oké, lassan főzni kéne... elkezded betömköd a dolgokat az új dobozokba…

...hát valljuk be, nem lett se több hely, se szebb gardrób.

Délután háromra ott ülsz a káosz közepén. A cucc fele kint maradt. Az új dobozok már tele vannak, de semmi sem látszik rendezettnek. Sírni tudnál. Fáradtabb vagy, mint reggel voltál – és rosszabbul érzed magad, mint mielőtt elkezdted.

Ha ez ismerős, szeretném, ha tudnád: nem te rontottad el!

Egy tévhitnek estél áldozatul – annak, amibe szinte mindenki beleesik, aki komolyan szeretne rendet teremteni az otthonában:

A lakberendezési áruházak és a közösségi média egy nagyon hatásos hazugságot próbál elhitetni veled, és valljuk be sikerrel:

hogy a rend a tárolással kezdődik.

Hogy ha van elég dobozod, kosárkád, szekrényed – végre rend lesz a lakásodban. Rend lesz az életedben.

Vegyél több szekrényt, és vehetsz több ruhát, körömlakkot, cipőt, ágyneműt, dekorációt...!

Ugye milyen egyszerű?

Te meg elhiszed.

De a rendetlenséget nem lehet elpakolni. Csak még zsúfoltabb lesz tőle a lakásod.

Amikor veszel egy új tárolórendszert, valójában a tünetet kezeled, nem az okot. Bedobozoled a cuccaidat, amik a rendetlenséget okozzák– de a dolgok száma nem csökkent, csak elrejtetted őket.

Egy-két hét, és az új dobozok is tele vannak. A régi probléma visszatér, és te azt érzed, hogy veled van a baj.

Pedig nem veled van a baj.

A sorrenddel van a baj.

1. OK:

Tárolással kezdesz ahelyett, hogy először lecsökkentenéd a tárgyak számát. Amíg nincs meg, mi az, ami valóban maradhat – addig bármit is vásárolsz, csak elhalasztod a problémát. A rend nem tárolási, hanem döntési kérdés. Először el kell döntened, mi az, amire valóban szükséged van. Csak utána következhet a tárolás.

2. OK:

Nem látod a saját lakásod rendetlenségét – mert az agyad megvéd tőle.

Ez nem vicc, és nem is a te hibád. Az agyunk energiatakarékos: bekapcsol egy mechanizmust, amit szelektív figyelemnek hívnak, és egyszerűen kiretusálja a látóterünkből a zavaró, de megszokott tényezőket. Ezért van az, hogy csak akkor veszed észre igazán a rendetlenséget, ha vendég jön – mert akkor az ő szemükkel nézed a teret.

3. OK:

Motivációval és akaraterővel próbálod megoldani azt, amire rendszer kellene.

Az akaraterő véges erőforrás. Reggel tele van a tartályod – este üres. Ha a rend fenntartása folyamatos döntéseket és erőfeszítést igényel, előbb-utóbb feladod. Nem azért, mert gyenge vagy – hanem mert az emberi agy így működik.

A tartós rend titka nem a motiváció, hanem a rutin és a rendszer.

Ha készen állsz rá, hogy ne csak olvasd – hanem meg is csináld a feladatokat és kiépítsd a saját rendszeredet, akkor ez tetszeni fog:

A RÉT – Rendezett Élettér Program egy egész éves, lépésről lépésre felépített mentorfolyamat. Nem perfekcionizmust tanít, hanem fenntartható rendszert. Apró lépéseket, amik valóban beépülnek az életedbe – és ott is maradnak.

Ha felismerted magad ebben a cikkben, és szeretnéd, hogy valaki végigvezessen a folyamaton – a következő lépés az, hogy csatlakozol a programhoz.

→ Tudj meg többet a RÉT Programról és csatlakozz